Következzen egy kis képelemzés még a mai napra.
Egy biztos, az országimázsra kínosan ügyelő, az önmenedzsmentben élen járó ország Svájc. Amit csak lehet, piros-fehér színekkel cicomáznak fel, ahová csak lehet, kiakasztják a svájci zászlót, lehetőség szerint még a kirakatokat és az ott található feliratokat is e két színnel variálják. Itt aztán nem kell promózni sem, hogy „vedd a hazait”, mert kis túlzással ugyan, de csak az van. A boltok polcain elvétve találunk „nem svájci” termékeket.
Mindenütt swiss made… swiss life... swiss… swiss.. Szóval, ha ne adj’Isten bármi okból kifolyólag emlékezetkiesésem lenne és ezidőtájt Zürich bármely pontján tartózkodnék, fél perc sem kellene ahhoz, hogy megállapítsam: 1. Svájcban vagyok, 2. Zürichben. A nevem és minden más információ csak ez után következhetne.
Ja, és persze itt el kell felejteni a jól megszokott „made in China” cuccokat, itt olyat nem kapsz! Még a fésűmön is az áll, hogy „handmade in Switzerland” – és halkan teszem hozzá, hogy nem jobb, mint amit odahaza pár száz forintért kapni, a különbség csak az árában fedezhető fel.
Egyébként meg tényleg hatalmas a svájciak öntudata; érdekes az a kép, ahogyan önmagukat, az életüket és az országukat látják. És akkor következzen egy példa.
A főpályaudvaron egy óriásplakát díszeleg a következő felirattal: Ein Bier wie wir., a kiírás alatt pedig egy svájci fiatalember látható – a plakát az itteni Oktoberfestet (mert természetesen az is van Svájcban…) reklámozza. A képen egy rajzolt alak látható, ám így is sokmindent elárul az itteniekről, ha egy kicsit alaposabban górcső alá vesszük.
Amennyire egy grafikáról elmondható, egy jóképű, jó kiállású, látszólag rettentően vidám, önfeledten mosolygó fiatalember, aki se nem kövér, se nem cingár – hát ő lenne a megtestesült átlagos svájci férfiember. Kezében egy korsó svájci (!) sörrel. Mert igen, itt a férfiak sörözhetnek kedvükre, és nem lesz olyan csúnya sörhasuk, mint az oly’ nagyon utált bajoroknak. Ide nem bajuszos, kissé pocakos, hanem tökéletes külsejű, tökéletes férfiak járnak sörözni. Így látják magukat.
Tény, hogy itt valóban kiegyensúlyozottabb az emberek többsége, illetve kevesen küzdenek mindennapos megélhetési gondokkal – természetesen ez mind hozzájárul az önmagukról alkotott képhez.
Viszont a fenti plakát esetében, az efféle túlpozicionálásnak lehet hátránya is – már amennyire ez őket, az ittenieket érdekelheti. Ezáltal ugyanis sosem lesz olyan látogatott és ismert ez a rendezvény, mint az igazi, a müncheni Oktoberfest, ahová „igazi” (értsd: tökéletlen) emberek is járnak. De talán ezt itt, Helvéciában nem is bánják olyan nagyon. Mert ez így csak az övék. Az ő Oktoberfestjük.
