Aki hozzám hasonlóan még nem igazán találkozott a kifejezéssel, annak egy kis mankó: Atelophobia – the fear of imperfection. Igen… a tökéletlenségtől való félelem. És ez nem vicc! Van ilyen. Tényleg létezik, betegség, kezelni kell. Egy rövid leírás szerint az e fóbiában szenvedő illető szélsőséges félelmet érez azzal kapcsolatban, hogy a tettei, ötletei nem tökéletesek. Ezek az emberek mindig attól tartanak, hogy amit csinálnak, az nem elég jó. Amit mondanak, az nem elég jó. Ez már a rögeszméjükké válhat. Feszengenek. Az atelophóbiás személyek egyébként sok esetben igen magas intelligenciahányadossal, rendkívüli tehetséggel, képességekkel megáldott emberek. Akik olyan tökéletességet határoznak meg, amelyet lehetetlen elérni. Miután a diagnózis megszületett, terapeuta segíthet a betegnek az irracionális félelem leküzdésében és a tendencia megfordításában. Az egyensúly helyreállítható, anélkül, hogy a betegség pozitív aspektusai megszűnnének, úgy mint a versenyzésre való hajlam és a kreativitás. A frusztráció helyébe tehát sikerélmény léphet.
Képes lenne rá, de nem csinálja. Tudná, de nem mondja. Fél. Fél a tökéletlenségtől. Ismerős?
Akár felfoghatjuk úgy is, hogy az atelophobiának létezhet egy „hétköznapi” verziója, amit nem hosszas terápiával kell gyógyítani. Amolyan enyhébb változata. Így viszont akár még pozitív dologként is tekinthetünk rá. Mert végül is mi hajt minket egyre előrébb? Az, hogy törekszünk mindent minél jobban csinálni. Mindent. Minél tökéletesebben. Amennyiben a mi enyhébb variánsú atelophobiánk nem gátol, hanem „seggbe rúg” minket, akkor ez még jó dolog is lehet. Jó is kisülhet belőle. Ugyanis néha tényleg csak az a kis fenékbebillentés, az az utolsó lökés hiányzik, hogy merjük csinálni, hogy merjük mondani. Hogy merjük.
Speciel én már tapasztaltam magamon olykor az atelophobia jellemzőit. Persze most az enyhébb verzióra és nem a klinikai kezelést igénylőre gondolok. Én már „szenvedtem” tőle. Ismerek még olyanokat, akik szintén. És akikről ezt elmondhatom, mind hihetetlen dolgokra képesek. Úton vannak a céljaik felé, vagy némelyek már meg is érkeztek. Talán nem is tudnak róla, de így van. Az egyik ilyen "atelophobiás" barátnőmről szeretnék majd írni a későbbiekben egy külön bejegyzést. Mert ő is Csoda Dolgokra képes. De ezt majd úgyis látni/olvasni fogjátok a közeljövőben – reményeim szerint.
