Váááá, imádtam a mai napot. Ilyen délutánt akarok mindig; elég mozgalmasra sikeredett. Címszavakban: politikai flashmob az adóparadicsomok ellen, divatbemutató a Heikornban, shopping, mangó-pisztácia fagyi kivégezve és zárásképpen egy kávé és egy Berliner az August-Ruf Strassén ücsörögve.
Szóval jó volt.
Éppen csak Singen belvárosába értem, rögvest egy politikai flashmob akció kellős közepében találtam magam. Vonultak végig a sétálóutcán és kíváncsi voltam, hogy mi is ez – időm is volt – így beleolvadtam a tömegbe. Na jó, akkora tömegről azért nem beszélhetünk, de egy ilyen akciónál egy ilyen kisvárosban nem is volt ez rossz arány véleményem szerint. Néhány tucat ember, de ők lelkesek voltak nagyon és szinte mindenkinél volt egy kis tábla, egy transzparens. Sőt még magát Robin Hoodot is volt szerencsém megpillantani a tiltakozók között – egy pasas magára öltötte ugyanis ezt a jelmezt. A tiltakozó akció keretében egyébként az adóparadicsomok ellen és a vagyonadó (talán ez a legjobb szó rá, ha le akarom fordítani) bevezetése mellett kampányoltak. Szeretnék, hogy a pénzesebbek is vegyék ki a részüket mindenből, járuljanak hozzá mindenhez, ne csak a dohányon csücsülve élvezzék az életet. Vegyék ki a részüket az adózásból is, a vagyonuknak megfelelően – ezt hirdették a flashmob résztvevői. Mikor kezdett csendesedni az „összejövetel”, akkor odébb álltam én is.
Mit tesz Isten, épp egy H&M üzletbe botlottam pár perc múlva. Körülnézni sosem árt az akciós holmik között, hátha.. Na, most az a „hátha” bejött. Hello Spring – én a szépséges új ruháimmal köszöntelek. Ha már beköszöntött a jó idő, feltétlenül-okvetlenül-mindenképpen szükség van néhány új ruhára. A meglévő néhány (sok) mellé. Szóval megleptem magam. De egyébként azt nagyon szeretem az itteni üzletekben, hogy ha kiírják a nők számára oly’ varázslatos SALE szócskát, akkor az tényleg SALE! Otthon a turikban nem találok ennyiért ruhákat, azért az milyen már?! Persze, jó. Nekem legalábbis.
Éppen csak kiléptem az üzletből az új zsákmányokkal a kezemben, a szemközti Heikorn üzlet zsúfolásig telt emberekkel és a zenét már az utcáról lehetett élvezni. Két lépés előre. Be az üzletbe. Modeschau. Szuper. Divatbemutató kezdődött éppen. Ha itt is kiéheztetett tinédzserek szaladgáltak volna fel-alá a kifutón, valószínűleg nem maradtam volna sokáig. De nem ez történt, így végignéztem az egész show-t. Merthogy show volt a javából, a modellek olyan emberinek tűntek, még szemüveges csaj is volt köztük. Minden korosztály tagjai végigvonultak a színpadon: gyerekek, tinédzserek, felnőttek – lányok és fiúk, nők és férfiak egyaránt. Jó, azt talán mondanom sem kell, hogy a legnagyobb tapsot a pasik kapták – ez logikus is, mivel a közönség nagyon nagy százalékát hölgyek alkották. Amikor megjelent a négy pasas a színpadon, hát néhány nőnek csorgott a nyála. Természetesen én kivételt képeztem. Na jó, nem; most hazudtam. Persze, hogy nem képeztem kivételt. Mindenki megnézi a szépet, nemde?! Warum nicht?
Vége lett a divatbemutatónak, az emberek lassan kifelé vették az irányt, csak néhányan maradtak meginni egy pohár pezsgőt. Egyébként az üzlet elég drága, de hihetetlenül szép ruhákra lehet bukkanni. Csak győzni kell pénztárcával.
A bemutató után egy olasz fagyizóba tévedtem be, ahol rögtön megláttam a kedvenceimet: mangó és pisztácia – már a kezemben is volt fél perccel később egy pohárban. Mire legyűrtem mindegyik gombócot és indultam, hát mit, pontosabban kit kellett látnom?! Szemlegeltetésem egyik tárgyát, a divatshow-ról: az egyik pasi-modell (bár ezt talán mondanom sem kell). Hölgyek képzeljék el Richard Gere és Gerard Butler össszemixelt verzióját! Igen! Valóban létezik. Van ilyen! A férfiak ezt most nyilván nem igazán értették, sebaj.
A nap befejezéseképpen – ha már az idő is csodaszép lett – gondoltam kiülök az egyik kávézó teraszára. Egy cappuccinoval és egy Berlinerrel zártam a napot. A kávém szürcsölgetése és a fánk majszolása közben, elnézve az előttem elhaladó embereket, rájöttem, hogy nekem erre van igazán szükségem. Mármint sok emberre. Nyüzsgésre. Amitől más sikítófrászt kap, azt én imádom. Sőt ez éltet. És elhatároztam, hogy a legnagyobb álmomat akárhogyan is, de valóra váltom. Egy bizonyos városban fogok élni. Abban a bizonyosban. Ha nem is a következő hónapokban fog ez megtörténni, de meg fog. Nem is olyan sokára. Tökéletes zárszó. Szép fináléja egy egyébként is szép és mozgalmas napnak.
És még bónuszként néhány fotó a divatbemutatóról:
