Jelentem, épségben, egyben megérkeztünk Németországba. Az utazás nem volt a legnagyszerűbb, de átvészeltük. Miért is ne, persze hogy nem működött a fűtés a vonaton, amit azért egy Budapest - Zürich távon észre lehet venni sajnos. Ha halálra nem is fagytunk, tény, hogy nem ez volt a legkellemesebb utazásunk. Meg is fogadtuk, hogy lehetőség szerint ezentúl kerüljük a magyar vonatokat.
Kissé (remélem, érzitek az iróniát...) átfagyva bár, de reggel 7.20-ra megérkeztünk Zürichbe, ahol még jó másfél óránk volt. Utána pedig indulás tovább Singenbe, Melanie már az állomáson várt minket. Elmondani nem tudom, mennyire örültem, hogy viszont láthattam. Kávéztunk, pizzáztunk, körbevezetett minket az új lakásában. És persze egy jót cseverésztünk.
Itt még koránt sem ért véget az utazásunk, továbbindultunk Rottweillba (igen, igen, innen kapta a nevét a rottweiler kutyus) - pár hétig itt fogunk lakni. Nagyon kedvesek a vendéglátóink, barátságosak - a ház pedig kellemes, hangulatos, olyan igazi otthon "feeling".
Kicsit szusszanunk, pihenünk és közben szervezgetjük a továbbiakat. Ma reggel arról beszélgettünk, hogy hihetetlen az a nyitottság, amivel minket fogadtak. Velük eszünk, tv-t nézünk, meg még lakáskulcsot is adnak. Egy napja vagyunk itt, de mégis bíznak bennünk. Nem tudom elképzelni ezt odahaza. Lehet, hogy én sem merném csak úgy "kinyitni" az életemet valaki előtt, akit a pályaudvaron ismerek meg először...
Szóval a kaland elkezdődött. Itt már nem állunk meg. :)
