Ma ismét tanultam valamit. Vagy legalábbis próbálom elsajátítani.. Azt, hogy hogyan legyek önző – mint azt a bejegyzés címe is mutatja. Nem, félreértés ne essék, nem rossz értelemben, bár alapvetően ezt negatív tulajdonságként tartjuk számon. Nem arra gondolok, hogy mindig, minden pillanatban csak és kizárólag magaddal törődj, át kell tiporni mindenkin és figyelmen kívül hagyni másokat. Azokra az emberekre, akik sokat jelentenek számunkra, akikre minden helyzetben számíthatunk, mindig legyünk tekintettel. Viszont azokat olykor igenis figyelmen kívül kell hagyni, akik nem ebbe a kategóriába sorolandók. Nem lehet örökké megfelelési kényszerben élni, nem tetszhet az egész világnak, amit éppen teszek, gondolok vagy mondok. Ma azt a tanácsot kaptam, hogy magammal is foglalkozzam, ne csak másokra gondoljak folyton! Úgy döntöttem, valóban megpróbálom. Hát egyáltalán nem egyszerű dolog önzőnek lenni.
Annyiszor halljuk a jó tanácsot, hogy „ne foglalkozz azzal, hogy xy mit mond!”, „ugyan, miért érdekel, hogy xy mit gondol?!”. De sokszor éppen olyan emberek szájából hangzanak el e mondatok, akiket éppen úgy befolyásol mások véleménye.
Muszáj megtanulnunk a saját életünket élni. Korlátokkal, de magunk szabta korlátokkal és nem mások által kreált falakkal körülvéve kellene léteznünk.
Sokszor csak rágódom bizonyos dolgokon, neheztelek a világra és magamra, ha valamit nem jól csinálok, ha valami nem sikerül. Pedig, teljesen feleslegesen teszem ezt. Csak hát könnyű mondani..
Jelenleg egy idegen országban élek, egy számomra eddig ismeretlen városban, ahol nem az anyanyelvemen beszélnek és nekem így kell mindent naponta, rutinszerűen csinálnom – ahogy odahaza is tettem. Ki gondolná, hogy egy bevásárlás, készpénzfelvétel vagy a bérletvásárlás stresszes dolog lehet? Őszinte leszek, ezek olyan apróságok, amiket otthon úgy csináltam meg, hogy bele sem gondoltam, egyszerűen elintéztem és kész.
Egy oka van, hogy leírom ezeket. Mégpedig, szeretnék mindenkit bíztatni, hogy próbáljon szerencsét egy másik országban, ha csak rövid időre is. De! Gyűlölöm, hogy sokan, akik már akár évek óta élnek itt-ott a világ minden pontján, csak a szépről mesélnek. Arról, hogy milyen jó helyen dolgoznak, élnek. Arról, hogy ott minden szép és jó. A fű zöldebb. Az ég kékebb. Na, persze. Úgy gondolom, ritka eset, ha valakinek rögtön minden bejön és minden elsőre úgy sikerül, ahogyan szeretné. Nyilván vannak ilyen emberek – irigylem őket és gratulálok nekik. Persze, hogy jobban hangzik, ha valaki azt meséli odahaza, hogy megcsinálta a szerencséjét és csak csupa jó dologról számol be. Hadd irigykedjen csak a nép; a környékbeliek, a szomszédok, a barátok. Akik ezek hallatán mennek külföldre, azokat szeretném figyelmeztetni, hogy lesznek akadályok. Hol ne lennének? Viszont, hogy mindenkit megnyugtassak, legyőzhető akadályok ezek. Csak kitartás kell hozzá. Egy baromi nagy kupaccal. És persze önzés, egy kevés mindenképpen. Ha kijössz, azért jössz, hogy neked jobb legyen – ne akarj mindig megfelelni! Ha egy munka nem sikerül, hagyd ott és keress másikat, olyat, amit szívvel-lélekkel csinálsz mindennap! Ha valahol nem érzed jól magad, fogd a holmid és menj! A kinti életed – akár hónapokra, akár évekre tervezel – elsősorban rólad szól, körülötted forog. Próbálj változtatni, de ha nem sikerül, lépj tovább! A lényeg, hogy érezd jól magad ott, ahol éppen vagy! Okozzon örömet, amit éppen csinálsz! Tanulj – minél többet, mindenről és mindenkitől! Szerezz barátokat, élj meg minden percet, de úgy igazán!
Rövid idő alatt olyan dolgokat tanulsz magadról, olyan képességeket fedezel fel magadban, amikről még csak nem is sejtetted, hogy benned rejlenek. És igen, lesznek pofonok, semmit sem adnak könnyen. De az a siker az igazi siker, amiért megdolgoztál. Az a tiéd, azt senki sem veheti el tőled. És mosolyogj mindig, mindig-mindig – ez egy aranyszabály. Így minden könnyebb.
Amit alaposan bele kell vésni a tudatunkba, azt egy barátom remekül megfogalmazta egy könyvében. Íme tehát az ő szavaival:
„Az akadály, mi utadba kerül akármilyen nagy, a legnagyobb akadály te magad vagy.” /Kollár László: Londoni Ébredés/
