Csoda dolgok lehetnek egy-egy csukott ajtó mögött. Nem is gondolnánk, mennyi minden. Csupa új és ismeretlen.. ez akár félelmetes is lehet és a frászt hozhatja rád. Hogy mi van, ha... De ha meg nem nyitod ki, akkor is ott lesz egy "ha"szócskát tartalmazó felvetés.. Mi lett volna, ha kinyitom? Ha megpróbálom? Ha átküszködöm magam azon az ajtón? Vajon mi minden várt volna rám? Nos, ezeket a kérdéseket ezennel kiiktatom. Megvettük a jegyeinket, irány Németország. Aztán majd mindenre fény derül. A lényeg, hogy már fogjuk azt a bizonyos kilincset...
A "kinyílik a világ" kifejezés mostanság nem csupán egy üres frázis a szótáramban. A legjobb barátom jön-megy Európában, egy francia/svájci hazacuccolás után és egy lengyelországi kicuccolás előtt sikerült elcsípnem, meglátogatott. Ö, aki pusztán azért nem jött be az egyetemen egy órára, mert éppen esett az eső! :D Szóval köszönöm és persze nem csak az így bezsebelt svájci csokit - ami egyébként nagyon-nagyon finom volt!
Aztán meg barátosném repül hamarosan, úticél: Németország, parafaktor: magas (legalábbis gondolom). De jó lesz, hidd el! Szuper lesz a hétvége, imádni fogod a kis kirándulást! Csak ne felejts el hazajönni: tudod, a többi holmidat még össze kell pakolnod költözés előtt! ;)
És aztán jövünk Mi. Február lesz nekünk az igazi évkezdet... 2-án már Zürichben ébredünk, hogy aztán a beígért macaron és persze az én kávém után továbbálljunk, úticél (ebben az esetben is): Németország. A parafaktor nyilván nálunk is magas - már csak abból adódóan is, hogy mi ketten utazunk. :D
Mostanában sokat ábrándozunk, álmodozunk - és sokszor arra jutunk, hogy a távolságok bár földrajzilag lehet, hogy nagyobbak lesznek, valahogy mégis kisebbekké válnak számunkra. Teljesíthetőbb távokká. Azt hiszem, mindannyian kint leszünk/maradunk hamarosan és talán ez is szorosabbra fűzi a szálakat köztünk. Legalábbis remélem. Egy cipőben járunk lassacskán. Jaj de jó is ez a kis cipellő... Már nagyon várom.
Ja, és Cicelyről sem felejtkeztem ám el. Kedves Viktória, nem úszod meg, már olyan vendéglátókat is találtam Alaszkában, akik németül is beszélnek. Reszkess világ, jövünk! :D
Nem tudom, hogy vannak-e jelek.. bármi, ami lökést ad vagy irányt mutat vagy csak sejtet, de én a legutóbbi mozizásunkat ilyesféle jelnek gondolom. Walter Mitty titkos élete - ajánlom mindenki figyelmébe a filmet! Persze, persze, ez csak film, nyilván nem száll fel valaki egy repülőre, hogy Grönlandról Izlandra huppanjon tovább és aztán megmásszon hegyet, völgyet, hogy megtaláljon valamit/valakit.. De akkor is. Kilépett önmagából. A saját korlátai közül. És csodákra bukkant. Aztán hogy ilyen csak a filmekben lehet-e, nem tudom. De drukkolok, hogy ne így legyen - és ha nem is Walter Mittyéhez hasonló kalandokat élünk meg, de - kilépve az oly' sokat emlegetett komfort zónánkból apró kincsekre bukkanjunk.
Egyébként Szent Ágoston mondta okosan: "A világ egy könyv. Aki sosem utazik, az csupán egyetlen oldalát olvashatja el." Drága barátaim, jó olvasgatást, lapozgatást kívánok Nektek! Majd a végén eldöntjük, hogy dráma volt-e vagy egy Andersen-féle mesekönyv inkább! ;)
