Van olyan, hogy írni kell. Ez most olyan. Nem velem történt valami. Nem ért hatalmas öröm, de csalódás sem. Viszont a példaképemről van szó. Egy csupa nagybetűs példaképről. Egy olyan emberről, aki - ha csak a tv-n, neten keresztül is, de - több mint 10 éve része az életemnek. Aki követi a blogomat, úgyis tudja, kiről van szó. Természetesen Michael Schumacherről.
Schumi tegnap síbalesetet szenvedett és jelenleg is kritikus az állapota. Az orvosok nem tudják még megmondani, mi fog történni. Tény, hogy a sisak és az orvosi ellátás gyorsasága megmentette az életét. Most ő küzd érte. De nem egyedül. Szurkolók tömege drukkol neki és szorít érte, a felépüléséért. Ennyi ember együtt nem veszíthet el egy versenyt. A kitartása mindig példaértékű volt - most is bizonyosan küzd minden porcikájával. Mert ő ilyen. Ez a vérében van. Nem tud veszíteni. És most sem fog!
Korábbi bejegyzéseimből néhány szösszenet:
"...Van egy kedvenc történetem róla, amit talán kevesen ismernek; ezt röviden felidézném. Évekkel ezelőtt megjelent egy önéletrajzi kötete, amelyben beszámol élete első Forma1-es versenyhétvégéjéről, az 1991-es Belga Nagydíjról. Eddie Jordantől kapott egy lehetőséget, a nagy lehetőséget, de csak mint „beugró” pilóta. Overállján Andrea de Cesaris neve egy ragasztószalaggal volt letakarva és rá kézzel írva: Schumacher – hiszen ekkor még senki sem tudta, meddig is marad az újonc a száguldó cirkuszban. Mégvalakinek fontos szerepe volt abban, hogy Schumacher élete első F1-es versenyén rajthoz állhatott és azt a kissé bő zöld színű overállt felvehette, ez a személy nem más mint menedzsere, Willi Weber. Amikor Eddie Jordan megkérdezte, hogy az újonc pilóta mennyire ismeri a spa-francorchamps-i pályát, Weber egyből rávágta, hogy nagyon jól ismeri. Ez persze hazugság volt. Amolyan kegyes hazugság. És milyen szerencse, hogy nem Schumachert kérdezték erről.. ugyanis addig sosem versenyzett azon a pályán, amit ő állítólag olyan nagyon jól ismert. Weber füllentett, Schumi hallgatott és azért biztos, ami biztos kért egy kerékpárt és végigtekert a pályán. Az első benyomásait tehát a spa-i pályáról nem négy, hanem két keréken szerezte..."
"...És miközben készülnek a tervek, kattognak a kerekek a fejemben, interjúkat nézek/hallgatok. Német könyv lapoz, papírhalmaz arrébb tol, írok, olvasok, német könyv és újabb papírhalmaz... és Michael Schumacher interjúk sora. Imádom ezt az embert. Mindig is odáig voltam érte. Annyi minden történt, hogy közben meg pont erről felejtkeztem el, a legnagyobb álmomról. Mióta Forma-1-et nézek (belegondolni se merek, milyen régóta..) erről az egy dologról ábrándoztam. Arról, hogy nem halok meg úgy, hogy nem találkoztam vele személyesen. Őrült ötletnek tűnik, mindig annak tűnhetett, de én elhittem, hogy sikerülhet. Első lépés persze, hogy úgy tudjak társalogni az anyanyelvén mint ő. Ezért is kell most Németország..."
És egy idézet ifj. Dávid Sándortól a 2006-os Brazil Nagydíjat követően:
„Mindenféle elfogultság nélkül gondolom azt, hogy Schumacher itteni teljesítményét tanítani kellene és nem csak a versenyzőiskolában. Azt, hogy még vert helyzetben sem szabad soha, egy pillanatra sem lemondanunk a céljainkról, menni kell előre, amíg csak lehet. Schumi pedig csak menetelt előre egészen a negyedik helyig úgy, hogy közben végig tudta, hogy elvesztette a bajnokságot, de elvesztette magát a futamot is. Utolsó versenyén mégis megpróbált felkerülni a dobogóra, másfélszer körülautózva a mezőnyt. Ami fűtötte, az pedig a lelkesedés volt, ugyanaz a lelkesedés, amelyet első versenyén 1991-ben Spában is érezhetett... "
És hogy miért lett a példaképem? Miért lett meghatározó, iránymutató a személyisége számomra? Miért sírtam végig a 2006-os Brazil Nagydíjat, aztán a 2012-eset? Bizonyos szempontból megmagyarázhatatlan, és sokak számára érthetetlenek is ezek a miértek. Kicsit sem érdekel. Mert kaptam tőle. Megmutatta, hogy a világ végéről is lehet a világ tetejére jutni. 1991-ben Belgiumban még bringával tekert végig a pályán. Ma már a sportág hétszeres világbajnoka. Nincs ember, aki ne tudná, hogy kicsoda. Bebizonyította, hogy a kitartás olyan mint a levegővétel - ha nincs, nem tudsz élni. Létezni igen, de élni nem, olyan nagybetűsen semmiképpen. Köszönöm Neked! Nyerd meg a 92.versenyt - segítünk!
Kitartást! Veled vagyunk!
