Az egyetemista hazaérkezik kicsi falujába. Bőröndjét századszorra is húzza-vonja maga után, mint ahogy’ egy csiga cipeli hátán az egész életét. Könyveit újra és újra csak hordja innen oda, onnan ide.. Több órás utazás. De megérkezik. Belép az ajtón, mire egy mély hang a konyhából: – „És mikor mész vissza Pestre?”
Minő kedvesnek talán kevésbé nevezhető fogadtatás. Örömteli hazaérkezés. De ennek ellenére szerettem ezt a minden hétvégén elhangzó mondatot. Ez volt az ünnep. Mert ebből tudtam, hogy megérkeztem. Haza.
Lássuk csak..
Kreatív – trabantdarabokat használ dekorációként az utcafronton. Ha a címünket kérdezik, már csak ennyit mondunk: Mecsér, színes kapus ház. (és valamiért mindenki megtalálja...)
Tájékozott – emiatt különösen büszke vagyok rá. Mindenről tud beszélgetni, mindenkivel.
Feltaláló – alkotásai száma: sok, nagyon sok. Tetszési index: mindegyiknél maximális. Különösen a sütésre-főzésre alkalmas kisvonat, az orosz automata és a házi szélerőmű tekintetében.
Morcos – bizony, olykor még ez is előfordul.
Humoros – poénjai néha furák, ámde rá lehet hangolódni. Néha morbid. De így szeretjük. Néha a lányain élcelődős. De még ezt is elnézzük neki (többnyire).
Állatbarát – a kutya és a tyúkok mindig kedves megszólításban és még kedvesebb bánásmódban részesülnek. Mindig. A gyerekek nem mindig. Merthát „ezek a pestiek ezt nem érthetik”.
A lánykái iskoláit, végzettségeit mindig elfelejtő – jó, mi is megkönnyíthettük volna a dolgát, ez tény, ámde nem tettük... (1: marketing- és reklámügyintéző, politológus 2: intézményi kommunikátor, szabad bölcsész /film szakirányon/…)
Az udvarlókat egészen jól tűrő – főképp, ha a kertásás és favágás felvetésére pozitívan reagál a delikvens.
Szóval egyszerűen nagyszerű. Ahogyan ő maga fogalmaz: egy szent ember (és még szerény is). Ahogy mások fogalmaznak: gyémántos ember, vagy ha felidézzük a Jókai tollából született Tímár Mihály alakját, akkor legyen inkább csak egyszerűen: az arany ember. Egy igazi Goldstück.
És mindez csupán három betű: APA.
Aki ma 50 éves! Isten éltesse sokáig! (Mert még legalább 50 évig akarok borsot törni az orra alá!)
