Mielőtt bárki a filmre asszociálna, ki kell ábrándítsam: nem, nem arról írok. Nem Marty McFly és az őrült tudós kalandjai miatt ragadtam billentyűzetet. A való élet miatt, a való életről és a „legújabb” eladási technikáról szól a bejegyzés.
A minap Singen legnagyobb bevásárlóközpontjában, a Karstadban ténferegtem, amikor egy igen erőteljes női hangra lettem figyelmes. És a hang körül egyre többen gyülekeztek. Érdekelt, hogy ki ez a rikoltozó nőszemély, így elindultam a hang irányába. Ahogy közelebb értem, rögvest leesett, hogy ez egy eladónő. Komolyan, én ilyet még hasonló üzletben nem láttam, nem hallottam. Jártam már piacon persze, ahol a kofák adott esetben harsogják, hogy oda menj, az ő termékét vedd meg, meg hogy milyen olcsó. De egy exkluzívnak mondható üzletben ilyennel még – be kell valljam – nem találkoztam. A hölgy teli torokból kiabálta – miközben az előtte lévő táskákra mutatott –, hogy mindegyik fél áron van és a kasszánál további 20 % kedvezmény jár egyes termékek megvásárlásánál. És csak úgy jöttek a nők és lelepték a táskákat, mint a sáskahad – de komolyan! Persze, hogy ebből mennyit vásároltak meg, azt nem tudom, de érdekes volt látni ezt a régi-új eladási technikát egy ilyen nívós üzletben. Ja, és két ordítás között segített is a vevőknek válogatni, válaszolt a kérdéseikre is. Nem tagadom, nyilván vannak/voltak olyan vásárlók, akiknél ez ellenkező hatást ért el és már csak emiatt sem mentek oda nézelődni. De szerintem ők voltak kevesebben tegnap.
Ami miatt ez a pár sor most megszületett, annak igazából egy oka van. Na jó, kettő. Egyrészt szerettem volna megosztani veletek a fenti sztorit – szerintem vicces és aranyos. Másrészt meg akár tanulságos is lehet a történet: nem mindig a legújabb, legmodernebb vívmányok lehetnek csak hasznosak, néha az egyszerű is lehet nagyszerű. Ezzel azt sem mondom persze, hogy akkor irány a kőkorszak, de néha merítkezhetünk a „régi”-ből is. Korábban is voltak csoda dolgok és nem csupán az eladási technikákra gondolok.
