A Budapest-Bamako rallynak és a Miss World Hungarynak van kapcsolódási pontja, még ha elsőre nem is gondolnánk. Motoros kaszkadőr és szépségkirálynő. Igen, igen, van ilyen. És nem csupán egy cikk kedvéért vagy egy fotó erejéig ölti magára a motoros ruhát és sisakot.
Szeretek különleges nőkkel találkozni, beszélgetni vagy akár pusztán csak olvasni róluk. Írtam már egy hihetetlenül szimpatikus és tehetséges énekesnőről, Keszthelyi Virágról; egy elképesztően kreatív ékszertervezőről, Csermák Dóráról. Most ismét egy sokoldalú nő következik a repertoárban.
Semmi-Kis Tünde a szépségével megbabonázta az embereket. És nem csupán gyönyörű, intelligens és kedves is. Százfelé járt már a világban, mégis idehaza akar boldogulni. Olyan sikereket ért el, amiről más egy életen keresztül csak ábrándozik, ennek ellenére vagy talán éppen ezért (fogalmam sincs) de még szerény is. Férfiakat megszégyenítően motorozik, sőt első női motorosként nekivágott a Budapest-Bamako rallynak is. Két lábbal a földön jár, tisztában van az élet buktatóival, ám mégis sugárzik belőle valamiféle ámulatba ejtő optimizmus. Vidám, energikus nő – ezt már egy beszélgetés alapján is leszűrtem.
A sors úgy hozta, hogy elfogadta a felkérésünket és egy közös projekten dolgozhatunk együtt. Együtt Dórával és Tündével. Szeretem a hozzájuk hasonló különleges embereket – olyasfajta személyes varázzsal nyűgöznek le mindenkit, ami igazán irigylésre méltó. Már a jelenlétük is energiával tölt fel.
Klassz, hogy vannak ilyen nők. Amúgy meg rácáfolnak mindenféle sztereotípiára. Mert tényleg van, hogy valaki szép, okos és urambocsá’ még tehetséges is. Szóval hahó világ, megjöttek az igazi nők! Éljen, éljen!
Ráadásként még egy kis széljegyzet:
Egyébként mindig örülök, ha olyan nőket látok, akik jól érzik magukat a bőrükben. És nem azért, mert tökéletes az életük (mondjuk ilyenre befizetnék… :) ) vagy tökéletes külsővel bírnak, hanem mert mindenben meg tudják látni a szépet, van kialakult értékrendjük és valamilyen területen (bármilyen területen) értékesek a világnak. És ezt tudják is, tisztában vannak a képességeikkel. Van önbizalmuk, olyan egészséges mértékű önbizalmuk. Nem beképzeltek. És arról, hogy ki mennyire értékes.. nos, személy szerint egyformán nagyra becsülöm azt, aki gyereket nevel "főállásban", akinek az irodája előtt ott díszeleg a vezérigazgató táblácska, de azt is, aki egy gyárban dolgozik három műszakban. Mert értékes attól leszel, ha elhiszed, hogy az vagy. Nem szeretem a kivagyiságot, de annál inkább szeretem a kellő mértékű önbecsülést. Mert kell, hogy higgyetek magatokban! És tekintsünk egyenrangú partnerként egymásra, ne nézzük le a másikat - a főállású anyuka próbálja meg elképzelni, hogy nekem a diploma volt a vágyam, én meg nem mondom, hogy ettől több vagyok, mint ő. Mert nem vagyok. De kevesebb sem. Mindegyikünknek szerepe van. Így születtünk. Próbáljunk meg a saját szerepünkben (szerepeinkben) remekelni! Shakespeare szavaival élve: "Színház az egész világ. És színész benne minden férfi és nő: Fellép s lelép: s mindenkit sok szerep vár Életében..." A lényeg, hogy ezek a szerepek egészek legyenek. Teljesek. A határainkat feszegetve tökéletesítsünk, csiszoljunk rajta folyamatosan! Legyél büszke arra, amid van és legyél büszke magadra! Ja, és még valami. Fontos: ez a bekezdés nem csupán a hölgyekre vonatkozik ám, uraim tessék elhinni, hogy klasszak vagytok! ;)
