Oh, happy day! Egy lépéssel közelebb léptem ahhoz, hogy ne csak lépésben (illetőleg tömegközlekedve) járhassak bárhová. Egy sikeres kresz vizsga után milyen is lehetne az ember hangulata? Hát persze, hogy fantasztikus. Mondjuk még csak most jön a java, a vezetés. Reszkessetek az utcákon! :)
Nagyon régóta vágytam már a B kategóriás vezetői engedélyre, szóval a jogsira. Korábban azt mondtam, amint félre teszem rá a pénzt, már neki is kezdek. Így lett. Most jött el az ideje, hogy önerőből nekilássak egy kurzusnak - először erre akartam spórolni. Remélhetőleg jó befektetés lesz.
Meg egyébként sem nagyon lehet már jogsi nélkül létezni, még Budapesten csak-csak meglennék nélküle, de vidéken nagyon nem árt, ha tud vezetni az ember lánya. Meghát egy csomó álláshirdetésnél mit olvashatunk a feltételek között tételesen felsorolva? Naná, hogy a B kategóriás jogosítványt. Szóval kell!
Egyébként érdekes, hogy most így a negyed évszázados születésnapom közeledtével tanulok meg vezetni. Már pici koromban is imádtam az autókat - volt egy nagyon klassz színváltós matchboxom, ami épp' a napokban került elő. Nagyon aranyos sztorikat szoktak mesélni a gyerekkoromról. Például ki voltam akadva (még kis totyogós voltam csak), hogy azt mondták nekem az IFA teherautóra, hogy "nagy tütü".. felháborodva azon, hogy hülyének néznek, nekem kellett helyesbítenem. Meg hogy nagypapáméknál voltak kisebb autós könyvek, amiket nagyon szerettem nézegetni és iszonyat hamar megtanultam, hogy a képeken éppen melyik autó látható. Nem, nem tudtam elolvasni a feliratokat. Hiszen még olvasni sem tudtam. Aztán szünet (szünet alatt értsd: normális "csajos" korszak, amolyan barbie babákkal játszós..). És jött 2000. augusztus 13-a, a Formula-1-es Magyar Nagydíj. Véletlenül kapcsoltam a futamra a tv-ben, aztán ott ragadtam. A mai napig imádom a száguldó cirkuszt. Erről néhány írásom tanúskodik is az F1 Ferrari Hírek portálján. Meg azért ezen a blogon is vannak F1 témájú cikkek. Szóval ilyen "autós múlt" után illene megszerezni a jogsit. :D Na jó, igaziból ezek a történetek teljes mértékig irrelevánsak a vezetői engedélyem megszerzése szempontjából. Csak le akartam írni.
De talán még a blog jobb felső sarkában olvasható bemutatkozásom szövege sem véletlen: "Útkeresésként indult, ma már látom is az utat – kicsit kanyargós, néhol hepehupás és kavicsos, másutt szép egyenes és aszfaltozott. De még a „szerpentineket” is élvezem. Minden bejegyzésem önálló életet él: mindenről írok, amihez éppen kedvem támad. És akkor, amikor jön az ihlet, amikor a folyton pörgő-kattogó kerék a szőke fejecskémben sebességet vált."
Kedves hugicám egy videóval kedveskedett nekem, még így az elméleti vizsga előtt: a Munkaügyek című IrReality show egyik részét volt szerencsém megtekinteni vele. Egy szösszenet a film egyik jelenetéből, amikor is a főnök - tesztelve beosztottja tudását - a következő táblát mutatja fel:
- Na, ez rám szerintem nem vonatkozik.
- Már mér’ ne vonatkozna rád?
- Azért mert ez azt jelenti, hogy piros autó mellé nem állhat fekete. Nekünk fehér van és akarunk egy cabriót is, sárgát…
És megsúgom: nem szőke nő! ;)
A teljes részt ezen a linken tudjátok megnézni: https://www.youtube.com/watch?v=JWY1zoteTCo
