Süsünek tényleg igaza volt. Nem is volt ám olyan butuska; valamivel már ő is tisztában volt. Emlékeztek a dalára? Amikor azt énekelte, hogy "Legszentebb dolog a barátság"? Na, hát már ő is megmondta - és tényleg. Tényleg "többet ér, mint minden királyság".
Nekem is vannak rosszabb időszakaim, van úgy, hogy az ember lánya kedvét/motivációját/lelkesedését veszti. Fene tudja, hogy miért, csak úgy bekövetkezik. Amikor lent vagy és hiába van ott a család, az kevés. Valaki olyan kell, akinek mindent, a szó legszorosabban vett értelmében mindent elmondhatsz. Az összes zagyvaságodat, ötletedet, jó és rosszabb történéseket, a gondolataidat. Aki őszinte hozzád. És a belé vetett bizalmad soha, egy szempillantásra sem inog meg. Soha. Persze ez oda-vissza működik, legalábbis remélem, hogy ezzel ő is ugyanígy van.
Úgy önt belém lelket, hogy az elképesztő. Észre sem veszem és már fülig ér a szám és úgy csacsogok még éjjel 1-kor is a gép előtt, hogy csak úgy dőlnek a szavak. Egy igazán különleges ember - aki elsőként kapja majd a meghívót a lakásavatómra, remélhetőleg belátható időn belül. :D Egy nyitott könyv vagyok előtte és tökjó, hogy ő még a sorok között is tud olvasni. Amolyan életvezetési tanácsadó és pszichológus egyben. Azért az menő dolog ám. Meg tudok nyílni, teljesen.
Úgy rángat vissza lentről, hogy közben szárnyakat ad. (Igen, igen, jobb mint az a bizonyos energiaital.) Elképesztő, hogy bármi történik - nem is hinnétek, mennyire - van értelme. Ha akkor, anno nem csapom be az ajtót az alkotmányjog vizsga után és nem vágom a földhöz az indexemet, lehet hogy nem is tűnik fel neki, hogy milyen jófej vagyok (kis önfényezés..). Ja, és bizonyos kérdésekben sosem tudtuk meggyőzni egymást. Makacsok vagyunk. Mert mindig nekem van igazam. És mert mindig neki van igaza.
Azért én sem vagyok egyszerű eset, ezt be kell látnom. És most tuti nevet és bólogat... Türelmes. Szóval szobrot érdemel. Amint felfedezem azt a technikai módszert, hogy a Nap forogjon a szobor körül - rögvest összeeszkábálom.
Köszönöm a virtuális buksisimit és a virtuális megcibálást. Mindegyik kellett. El lennék veszve, ha nem lennél. Jó,hogy rávetítesz, hogy a kérdés nem is kérdés, amit annak gondoltam. És hogy újra, hogy megint értékesnek gondolhatom magam. Nekem van a világon a legjobb barátom. Név nélkül is tudod, hogy rólad írtam. És ez a jó az egészben.
Köszönöm.
