2004 az időszámítás kezdete, attól kezdve valami megváltozott. Beköszöntött az életembe az örök szerelem, mert végső soron joggal nevezhetem így. Lett egy állandó pont az életemben. Az általános iskolából kikerülve ez az egyetlen dolog, ami nem változott. Koptattam a középiskolai padokat vagy bámulhattam az egyetemi katedrát, ez a program minden nyaramnak része volt. Szeretem azt, ahogyan átszövi a mindennapokat, ahogyan egy egész éven keresztül erre vágyódom, aztán pedig pár napig valahogy minden más. Minden könnyebb. Nem gondolkodom mindenfélén, nem aggódom és nem rohanok sehová. Nem kergetem az időt és nem is érdekel, hogy másnap mi lesz. Mert amikor ott vagy, az valami egészen elképesztő átszellemült állapot. Ezt csak azok tudják/értik, akik ugyanennek részesei lehetnek és akarnak lenni.
Azon a napon nem számít, hogy szakad az eső és szinte mászol a sárban vagy 40 fokos hőségben aszalódsz. Akkor semmi sem számít és mégis minden jobb. Jobban érzem magam. Kicsit olyan, mint mikor egy hosszú túra után hazaérsz. Az otthonodba. Ami komfortosabb mindennél. Erről jut eszembe, Horváth Tamás az F1 Ferrari Hírek alapítója posztolt ki egy dalt még az F1-es hétvége előtt. Sokat elárul arról, hogy mit jelent nekem/nekünk ez a várva várt pár nap. Kb mindent. :))
"Bár nem tudom, még merre van?
ott minden lépés nyomtalan,
és minden hajnal színarany.
Szólj majd,
szólok én is ha látom majd,
ott azt mondják,
hogy mindig béke van.
Ha eleged van magadból néha
lehúz az örvény, tudom kevés a tréfa
De nem mindig a szép, az okosak útja,
Mert a paradicsom felé mindig rögös a túra.
Ne szívd mellre, az kinek jó?
Értelmes embernek az nem való.
Hiszen a legszebb a nyitott szív, s a tiszta szó.
Nem mindig megy magától minden,
Akarni kell, anélkül semmi sincsen.
Én örülök, hogy vagy, és ez mindig így lesz.
Megvárlak akkor is, ha későn kezdesz.
Mert van egy hely, otthon, édes otthon,
Mert együtt jutunk át majd azon a ponton,
Ahol nincs már semmi baj, csak mindig jó.
Bár nem tudom, még merre van?
ott minden lépés nyomtalan,
és minden hajnal színarany.
Szólj majd,
szólok én is ha látom majd,
ott azt mondják,
hogy mindig béke van."/Kowalsky meg a Vega: Otthon, édes otthon/
Ez volt a 10. futam, amin részt vettem. A 10.!!! Még leírni is furcsa. És valami csoda érzéssel tölt el, ha visszagondolok az elmúlt esztendőkre. Mindegyik különleges volt a maga módján. Szeretem ezt a 10-es számot.
És hogy méltó módon ünnepeljek, társaságom is akadt. 2004-ben még bele se mertem gondolni, hogy húgom egyszer kijönne egy F1-es futamra, és láss csodát idén mégis megtörtént. Remélem, hasonló szép emlékeket őriz majd róla, mint én az első Magyar Nagydíjamról.
És akkor egy picit arról, hogy mit szeretek ebben az egész "cirkusz"-ban olyan nagyon. Itt egymással fényképezkedik a Red Bull és a Ferrari drukker, és nem ütik-verik egymást. Lebont határokat az emberekben és ezt imádom. És hogy még milyen határokat is bontogat.. szombaton két értelmileg sérült lány üldögélt mellettem. Az időmérő alatt egymás előtt lobogtatták a zászlóikat. Az egyik Mercedes-drukker volt - ő oda-vissza volt Hamiltonért. A másik lány Ferraris szerelésben. Vigyorogva, mosolyogva "harcoltak" egymással. Imádtam őket is. A rajongásukat. A lelkesedésüket. Azt, hogy most a legnagyobb gondjuk az volt, hogy Hamilton vagy Alonso a legjobb.
Ja, és a versenypálya az a helyszín, ahol megőrülhetsz. Azt aggatsz magadra, amit akarsz. Azt énekelsz, amit csak szeretnél. Sőt, ha úgy tartja kedved, a pálya szélén még egy rögtönzött Gangnam Style is belefér. Mert miért ne?! Néha olyan jó tud lenni a nem megszokott. A különleges. A különc. Minden, ami nem hétköznapi. Hát itt aztán van belőle bőven.
Minden évben milliónyi fotót készítek. Néhányan türelemmel végignézik, néhányan úgy tesznek, mintha érdekelné is őket, megint mások már az első képnél a végét várják. Ez utóbbi kategória apukám, akinek a legfontosabb észrevétele az volt, hogy rohadtul nem öntözik a füvet a pálya mellett. Ja, és hogy bizonyos helyeken meg kifejezetten dzsungel van, annyira nem nyírják. Apának ezúton is köszönöm az építő jellegű hozzászólásokat. :D Következő cél, hogy egyszer őt is kirángassam a Hungaroringre. És akkor rájön, hogy az "ott még a semmi is szép" nem pusztán egy üres frázis. ;)
A részletes élménybeszámolót most kihagynám - azt hiszem, elég hosszúra nyúlna, túl hosszúra is. De itt van néhány fotó az elmúlt egy-két évből. Apró, pici boldogságmorzsák.