Egy ideje már nem írtam új bejegyzést; itt van augusztus vége és ebben a hónapban nem gyarapítottam az írásaim számát. Csoda tudja, hogy miért. Ha éreztem is késztetést, hogy papírra, pontosabban monitorra vessek ezt-azt, valamiért mindig halogattam. Aztán persze az állandó halasztás azt szülte, hogy semmi nem lett belőle. Néha elhagyom magam és nem csinálom azt, ami eddig csak és kizárólag jó dolgokat hozott az életembe, nem írok. Pedig száz dolog kevereg a fejemben, csupa klassz történés - mostantól újra, ha lehet, még szorgosabban igyekszem mindent sorra venni. Néha kell egy kis lökés. :) Megtörtént.
Utassy József : Immár
Megöregedtem.
Nekem immár Isten is
előre köszön.
Szombaton ünnepeltük a születésnapomat. 25 év… elvileg ezt már illik megünnepelni. Köszönet mindenkinek, aki eljött aznap. Számomra fontos emberek. Egy valaki hiányzott, Ádám barátunk – de biztosan csuklott, mert sokat gondoltunk rá a napokban. ;)
PEZ cukorkából egy kisebb szállítmánynak megfelelő mennyiséggel gazdagodtam! Akiktől ezt (is) kaptam, na, ők, ők aztán tényleg jól ismernek. És persze napraforgó minden mennyiségben – köszönöm! Hosszú évek óta nem kérek különleges virágokat, helyette ezt a sárga gyönyörűséget (igaziból ez a legkülönlegesebb számomra). Mindig a nap felé fordítja az „arcát”. Amolyan optimista virág. Szerethető. Egyszerű. Megél a határban. Nem igényel különösebb gondoskodást. De fényt azt igen. Azt minél nagyobb mennyiségben. És akkor mosolyog. Mindig ámulom-bámulom a hatalmas napraforgó-táblákat a környéken. Imádom.
A csodás ajándékaimról pár fotó:
Tökéletes ajándék. Tökéletes összmunka eredménye. Az ötletért és a szállításért is köszönet.
Kati sütötte - még gasztroblogger barátnőm is elismerően nyilatkozott a "műalkotásról".
A Zsanettéktól kapott Ferraris poháron tényleg elmerengtem. Köszönöm.
Ti, akik ott voltatok, egytől egyig különlegesek vagytok számomra. Nem voltunk sokan - nem lett ereszdelahajam tivornya, de nekem így tetszett. Beszélgetős lett. Ezt szerettem benne a legjobban. Oda vagyok a sztorijaitokért. Mindenkitől tanulok valamit, mindig. Meg jó hallgatni benneteket. Ja, és nem utolsósorban imádok így leülni a gép elé:
A cukorhalom megihletett, így hamarosan újabb bejegyzések következnek. Címszavakban: kétoldalas Csermák Dóri interjú jelent meg a Lilla magazinban (extra boldogsááááág); és arról, hogy mi mindent jelenthet és milyen pluszt adhat nekünk a tánc szeretete. Különleges lesz mindegyik, becs'szó! ;)
