Értéket teremteni millióképpen lehet és bármilyen területen. Ha azonban valakinek az értékteremtési szándéka kézzel fogható alkotásokban ölt testet, akkor az igazán különleges. És nem azért, mert a művészet, az alkotás előbbre való mindennél - nem így állítom fel az erre vonatkozó preferencia-sorrendemet. Bárki végezhet hasznos és értékteremtő munkát, az viszont keveseknek adatik meg, hogy munkájuknak nyoma - kézzelfogható nyoma - túléli, túlélheti az alkotót magát is. Na, ettől igazán különleges a művészet. Persze mondják sokan, hogy kis inspiráció kell, majd pedig elkészül a kreáció és kész. És akkor ott van, aztán vagy megveszik vagy nem, vagy elolvassák vagy nem, vagy kiállítják vagy nem.. És? Naná, hogy szuper, ha dicsérik és viszik mint a cukrot és egy nagyobb célközönséget sikerül megtalálni. De a lényeg mindig abban rejlik, hogy létrehoztál. Hogy alkottál. Hogy készítettél valamit. Valami kézzelfoghatót. Valami örökkévalót. Mert a műremekek megmaradnak. Amit egyszer létrehoztak, az forever. Az alkotásban mindig benne van az alkotó. És milyen csuda dolog, hogy az alkotásod megmarad. Akkor is, amikor te már nem vagy. Mert túlél. Átvészel mindent. Halhatatlanná tesz (erre például én is vágyom). Mindenre kb egy évszázad áll a rendelkezésünkre - az esetek többségében kevesebb. Ebbe kell mindent belezsúfolni. Vagyis mégsem mindent. A műalkotások, amik megszületnek, nem halnak meg. Munkácsy már nincs köztünk, de az Ásító inas igen, Shakespeare nincs köztünk, de Rómeó és Júlia igen, Michelangelo nincs köztünk, de Ádám igen. Szóval mégis élnek. Mert mindaz, amit alkottak - legyen az festve, formázva vagy megírva - halhatatlan és ezáltal ők maguk is azzá váltak. Nincsenek köztünk, de mégis. És kis hazánkban is vannak olyanok, akik az ilyesfajta halhatatlanságra törekszenek. Némelyek filmtekercseken, némelyek az írással, megint mások festményekkel vagy akár éppen ékszerekkel. Huszár Boglárka fantasztikusan bánik az ecsettel, Farkas Lívia az urban:eve blog szerzője az íráson keresztül ér el hozzánk, míg Csermák Dóri barátnőm az ékszerei által lesz tagja egy afféle "sosehalunkmeg-klub"-nak. Hogy Csontváryt idézzem: "Akinek megadatott a képesség az alkotásra, annak megadatott a képesség a halhatatlanságra."
Dóri elkészítette a legújabb kollekcióját, ami az eddigiek közül is a legkülönlegesebb, letisztult és látom benne az alkotót is. Ezek már műremekek. És az igazi kihívások csak ezután jönnek számára. A Lilla magazinban megjelent két oldalas interjú is egy állomás. Egy olyan állomás, amire méltán lehetünk büszkék. Lehet, hogy ebben az agyonvissza digitalizált világban én vagyok az utolsó mohikán, aki töretlenül hisz a nyomtatott sajtó erejében. De számomra a print akkor is az "igazi", kézzelfogható és imádom a papír illatát. Szerintem még mindig van ereje.
Ezúton is köszönet Pomaranski Lucának a remek cikkért! Mert azt vallom, hogy nem elég az alkotás és pusztán egy médium, ami erről beszámol, az információközlés minőségének is fel kell érnie a művészhez. Nem szabad, hogy a közvetítő a stílusával elvegyen az értékekből, sokkal inkább egy kis pluszt kell, hogy adjon. Keretet kell adnia. A Lillában tökéletesre sikeredett a ráma. Esetünkben a zsurnaliszta hölgy is értéket teremtett. Szóval extra boldogsááááááág! :)
Még három, online-on megjelent interjút (elnézést, hogy a sokból csak hármat ragadok ki) ajánlok mindazok figyelmébe, akiket részletesebben érdekel a csermakdesign brand:
http://cotcot.hu/cikk/2013/07/31/magyar-csaj-az-usa-nyakan
http://www.nokorszak.hu/trend/csermak-dora-es-a-termeszet-legszebb-darabkai
A bejegyzés zárásaként Frohmann Ágnes fotóit fogadjátok szeretettel; a képeken látható csodás sminkeket Turbucz Mara készítette. Az új kollekció (Deep Ocean) és egyúttal a brand arca Semmi-Kis Tünde, a Miss World Hungary 2005-ös győztese lett, a felvételeken már ő viseli a csermakdesign legújabb ékszereit. Tünde mentalitásával, szépségével és fantasztikus kisugárzásával szintén egy kis "pluszt" adott ezekhez a kreációkhoz, neki is hálás köszönet ezért.
Jó gyönyörködést Mindenkinek! :)
