Első olvasatra értelmetlennek tűnik a bejegyzés címe. De még másodjára is. Egy kis mankóval szolgálnék a megértéshez; íme egy, a napokban elhangzott kis dialógus:
- Te mióta vagy a bizniszben?
- Két hete.
- És csengettél már?
- Többször is.
- Akkor nagggyon dzsússsz vagy.
Végső soron nem is mankó volt ez a párbeszéd. A lényeg, hogy elhangzott. A lényeg, hogy nincs is lényege. Hülyeség. Úgy ahogy van.
És akkor következzen a történet, amelyből fény derülhet a JUICE és a csengetés szavak használatára, szövegkörnyezetbeli jelentésére.
Jelentkeztem egy álláshirdetésre, sales marketing területre. Állásinterjú, majd pedig pénteken próbanap/megfigyelőnap, fel is vettek rögvest. A héten (nekem keddig tartott..) már egy ún. road trip-en vettem részt Pécsett. Tulajdonképpen értékesítésről van szó. Nem részletezem a munkát, mivel nem is ez az érdekes. Ami furcsa volt számomra, hogy a manipulációnak vagy igazság szerint nem is tudom, hogy' nevezzem.. a befolyásolásnak, agymosásnak milyen művészien megkomponált változata is lehet. Amikor emberekkel elhiteted, hogy a fekete nem fekete, sőt egyenesen fehér. Nyilván jó dolog, ha az alkalmazottak hisznek abban, amit csinálnak, lelkesek és tudnak azonosulni a munkájukkal. Ezzel nem is lenne baj. De amikor elhiszik, hogy az, amit csinálnak, szinte már egy misszió, ők maguk pedig igazi kis businessmanek és businesswomanek pusztán azért, mert valamit eladnak, na, ez már szerintem nem feltétlenül jó. Egyszerűen mondjuk azt, hogy van egy termék/szolgáltatás és a célod/feladatod az, hogy ezt eladd. Ez így korrekt megfogalmazás. De amikor azt mondják, hogy te "dzsúszolsz", az már nem annyira korrekt megfogalmazás. Szómagyarázat: JUICE = Csatlakoztasd magad az élményhez! (egy mozaikszó, angol szavakból összeeszkábálva). Az, hogy egész nap jössz-mész és eladsz, az nem dzsúszolás. Az értékesítés. Eladás. Tukmálás. Nézőpont kérdése. De ami tuti, hogy korántsem egy élményszerűség... Plusz, ha már nem tudunk anélkül kimondani egy nyüves mondatot,hogy a dzsúsz szót ne használjuk, az már cseppet ciki (szerintem). Minden dzsúsz és mindenki dzsúszol, bedzsúszolom, kidzsúszolom.. minden jelzőt és tevékenységet helyettesíthet e fantasztikus mozaikszó. Passzolom, hogy hogyan. De vannak, akiknél ez tökre működik.
Az igazi businessman és businesswoman nem dzsúszol. Hanem végzi a feladatát. A munkát munkának nevezi. És az elvégzett tennivalóira megfelelő jelzőket használ. Én inkább ilyen szeretnék lenni. A lényeg, hogy semmiképpen sem a fent leírt kategória tagja. Éppen ezért az egyébként péntekig tartó road tripet megszakítottam. Kedden. A nap végén felmondtam. Este fél 7-kor elindultam a szállásunkról; megkérdeztem, merre találom a vasútállomást és nekilódultam. Végigrohantam Pécs városán magassarkú topánkámban és egy jólmegtömött bőrönddel. Újabb kérdezősködés, mire angolul reagál a csaj. Tudok, persze, hogy tudok kicsit angolul. És megköszönve az aranyos útbaigazítást, már robogtam is tovább. Beesés a pályaudvarra 7 után, gyors jegyvásárlás és repülés a vonatra. 19:15: indulás. Irány Budapest - mivel aznap már Győrbe nem volt közvetlen buszjárat, így maradt Pest közbeiktatása. Aztán másnap reggel Győr.
És egy kis kitérő a csengetésre. Ha az adott termékből/szolgáltatásból napi x darabnál többet adtál el, akkor aznap este csengethetsz. Körbe állnak a dolgozók, középen a híres-hírhedt csengő, amihez berohansz és veszettül rázod, majd pedig végigszaladsz a munkatársak mellett egy pacsira. A csengetés itt az elismeréshez vezető legjobb (és egyben egyetlen) út. Csengetsz, beszélnek rólad, feljebb lépsz a vállalati hierarchiában. És hogy felnőtt emberek mit meg nem tesznek/tennének azért, hogy csengethessenek... hihetetlen.
Szeretném, ha a munkám során motiválnának, adott esetben elismernének, megdicsérnének. Akár napi szinten. Szeretnék lelkesedni egy munkakör miatt. Szeretnék egy klassz csapat tagja lenni és egymást mindig feljebb húzva haladni azon a bizonyos ranglétrán. De nem így. Arra vágyom, hogy egy feladatot azért szeressek és azért csináljak szívvel-lélekkel, ami. Se több, se kevesebb. Nem kell, hogy álneveket aggassunk a munka elnevezésére, hogy valamiféle fondorlatosan megfogalmazott ködösítés mögé bújtassuk az aznapi feladatokat. Legyen az, ami. Egyszerűen ennyit szeretnék. Mert lássuk be, hogy semmi értelme nincs az ilyesfajta eufemizmusoknak. Már bocsánat, de a szar akkor is szar, ha érdekes bukéval bíró barnás kupacnak nevezzük. Kicsit közönséges a hasonlat, de elég jól szemlélteti az álláspontomat.
A csengetés helyett egy vállveregetés a főnöktől. A JUICE munka helyett egy kihívásokkal teli, kreatív munkakör. Erre vágyom. Ezért mondtam fel két nap után - hiszen ez nem az volt. És hitelét vesztették volna az eddigi írásaim, ha nem így teszek. Mindig mondom/írom, hogy ne ragadj meg ott, ahol nem szeretsz, ami csak nyűglődés és kényszer lenne, amivel nem tudsz azonosulni. Ha maradok, a saját elveim ellen cselekszem és hiteltelenné válok. Azt meg nagyon nem szeretném. És persze a két nap alatt rájöttem, hogy máshol van a helyem, más munkakörben, más emberek között. Erre tökjó volt az egész. És így már minden JUICE! ;)
