„Vannak ám csodák.” /Juli/
Ezt tegnap tudtam meg. Egy kislánytól, egy nagyon okos, talpraesett és csodaszép kislánytól.
A gyerekek nemcsak azért különlegesek, mert mindenre rácsodálkoznak, mert mindent először élnek meg és élnek át, mert a világot még csak megismerni kezdik. Olyan képességeik is vannak, amiket mi (mondom ezt 24 éves fejjel…) már elfelejtünk. Kíváncsiak mindenre és mindenkire. A világot nem olyannak látják, amilyen, hanem olyanná teszik, amilyennek látni akarják.
Délután Julitól hallottam a fent említett mondatot, este 9-kor pedig már egy másik gyerek rohant be a szobámba és ugrált fel-le az ágyamon, miközben a Süss fel nap című fantasztikus dalt énekelte „apró” svájci akcentussal.
Este úgy feküdtem le, hogy azt kívántam, bárcsak az ő szemükön keresztül látnék mindent, legalább egy napig. Olyan jó lenne.
