Ma végre kisütött a nap és a jó idő arra sarkallt, hogy kiüljek a teraszra, a laptopom és egy bögre kávé társaságában. Aztán elkezdtem a mappáim közt kutakodni és többek között újra beleolvastam a szakdolgozatomba is. Egyre több és több hibát találok benne, annyi mindent újrafogalmaznék vagy átírnék. De mindenképpen jó volt olvasgatni, mert addig is ötletelek, gondolkodom a témán. Na persze korántsem vagyok perfekcionista, de azért nem árt a tudásunkon folyamatosan csiszolni egy kicsit. :)
Néhány részlet talán még érdemes arra, hogy közöljem őket a blogbejegyzéseim közt is. Igyekszem érdekesebbnek tűnő részeket kiragadni. Beleolvasva mindenki számára egyértelmű lesz, hogy dolgozatomat alapvetően egyetlen politikus személyes márkáját boncolgatva építettem fel, Rogán Antal szerepléseit vettem alapul a munkámhoz, a téma kifejtéséhez. Választásomat sem pártszimpátia, sem –unszimpátia nem befolyásolta, médiaszerepléseiről írva igyekeztem mindig objektív maradni.
Ez a pár részlet főképp a médiumok szerepéről illetve hatásáról, az új médiumok megjelenéséről, paraszociális interakcióról és a Rogán-brandről szólnak.
A trash médiában való szereplés másutt már bevett része a kampányküzdelmeknek, pártok közti csatározásnak, azonban hazai politikusaink még idegenkednek ettől. A vetélkedőkön, talk showkban vagy akár filmsorozatokban való szereplés mind kitörési pontok, remek eszközök ahhoz, hogy a politikus kilépve hagyományos szerepéből az átlagember bőrébe bújva is megmutassa magát és szimpátiát válthasson ki az emberekből.
…
A Magyar Progresszív Intézet írása leszögezi, hogy – tekinthetjük akár örvendetes tendenciának, akár káros fejleménynek – a változás feltartóztathatatlan, a modern-trash kultúra és az internet jelentősége rohamosan nő. „Így pedig hosszú távon politikailag kifizetődő lehet Rogán stratégiája, amelyet de Gaulle elnök sokszor idézett mondásával jellemezhetünk tömören: ami elkerülhetetlen, annak az élére kell állni.” [1]
….
A média és a politika szimbiózisát Rogán remekül kihasználja. A szimbiotikus kapcsolat alapja pedig a kölcsönös haszon, míg az egyik fél nyilvánosságot keres, a másik a nyilvánosságot szolgálja ki. A televíziós csatornák esetében ez a haszon a nézettségnövekedés illetve print felületeknél az eladott példányszám növekedése, a politikusnál pedig maga a szereplési lehetőség illetve az ezzel járó népszerűség. A politikusok emberi arcának bemutatása emocionálisan hat a közönségre, az érzelmek jelentősége miatt pedig egyre szűkebbre szabják a magánélet és a hivatal közti mezsgyét.
…
A médiafogyasztók többsége szívesen azonosul a média szereplőivel, kívánságaikat és reményeiket rájuk vetítve akár paraszociális interakcióba is lépnek velük. A néző, a befogadó hajlamos úgy tekinteni a média által közvetített személyre, mintha jól ismerné, akárcsak a szomszédját. Az ilyen „kapcsolatok” kialakulását mind a képzettség, mind a televíziózással töltött idő is befolyásolja. Minél erősebb kötődés alakul ki, annál gyakrabban nézi/olvas róla az illető. A médiafogyasztónak azonban bármikor megvan a lehetősége arra, hogy ebből az egyoldalú kapcsolatból kilépjen. „A paraszociális kapcsolat a szociális élet kiegészítője, olyan szerepekbe való belebújás lehetőségét nyújtja, amelyek a valóságban kivitelezhetetlenek lennének.” [2] Erre a paraszociális kapcsolatra épít a rogáni kommunikáció is. Hiszen az emberek többsége szívesen nézne meg egy térdeplős lánykérést; de a Váci utcán történt összezörrenéssel is mindenki tud azonosulni; együtt sajnálkozhat mindenki Krumpli nevű kutyája eltűnésén és mindenki „drukkolhat”, hogy előkerüljön. Az első hallásra jelentéktelennek tűnő események hosszú távú hatása azonban figyelemre méltó lehet, legalábbis abból a szempontból, hogy a politikusok médiaszerepléseiből sok tanulságot vonhatunk le a választói igényekkel kapcsolatban, ezáltal komplexebb képet kapva a médiafogyasztók politikával szembeni elvárásairól.
Rogán esetében az új kommunikáció és a bulvármédiával való szoros kapcsolata indokolttá tett külső változásokat is: szemüveg helyett kontaktlencse, öltöny helyett ing és kordbársony zakó párosítás – ezek az egyszerűséget, a „professzionális politikus” szerep távolítását fejezik ki. [3]
A politainment hatását Rogán Antal láthatóan igyekszik kiaknázni: tömegmédiumok szuggeszciós faktorát ismertségének növelésére, politikai céljainak elérésére próbálja használni. A médiumok képesek emberközelivé tenni a politikust és az emocionális faktor mellett az információk szelekciójával és redukciójával befolyásolni tudják az emberek értékítéletét, benyomásait. Mindaz, amit a média közvetít, sugároz szuggesztív módon hat a politikussal kapcsolatos emócióinkra és kognícióinkra egyaránt. Azonban ez az érzelmi tényező, melyet a média segítségével akar kiváltani a választópolgárokból, igazán csak úgy működhet, ha minél több csatornát használ, ha mindenütt „jelen van”.
…
A televízió és a print valamint az online sajtóorgánumok teszik ki a Rogán-brand eszköztárának nagy részét. A web 2.0 által kínált alternatívák – egyelőre – gyenge, pontosabban semmilyen kihasználtsága alapvető hiányosság a személyes márkaépítést tekintve. Az Egyesült Államokban már bevett szokás a web 2.0 használata, a politikusok blogokat vezetnek, ahol a shoutboxon keresztül írhatunk nekik, twitteren követhetjük őket, csatlakozhatunk egy-egy facebookos rajongói csoporthoz vagy akár magát a politikust is „ismerősnek jelölhetjük”, kommentekkel láthatjuk el a bejegyzéseit és üzenetet is küldhetünk nekik.
…
A blogolás vagy a közösségi hálózatok használata ma már tömegjelenség, így Rogánnak is alkalmaznia kell, ha lépést akar tartani az egyre nagyobb mértékű információáradattal. Magyarországon az első online napló megjelenése Gyurcsány Ferenc nevéhez fűződik, aki 2006-ban indította el saját blogját, amelynek bejegyzéseiből később könyv is született. Egyre többen követik az ex-miniszterelnök példáját, Orbán Viktor például 2007-ben videóblogot indított. Az internetes napló hiánya mellett az V. kerület polgármesterének egyelőre a social média használatában is hendikepje van egyik-másik politikustársához képest. A web 2.0-s alkalmazások már nem csak az üzenetközvetítést teszik lehetővé a választók irányába, ennél sokkal fontosabb funkciója akár a vélemények kanalizálása, akár az interaktivitás politikus és választópolgár között.
…
A politikai personal brandingre érdemes úgy tekinteni, mint a politikai marketing egy teljes mértékig önállósult területére. A személyes márkaépítéshez ugyanis a megfelelő kommunikáció, politikai kommunikáció is elengedhetetlen. A jó énmárka közvetítésére meg kell találni a legalkalmasabb közeget, médiumot – ez lehet a televízió, a print vagy online sajtó, a web 2.0 vagy akár a word of mouth csatornák. Rogán Antal személyes márkája az átlagembert „építette fel” és építette be a köztudatba.
…
