"Wusstest du, dass der Schmetterling ein Sinnbild der Verwandlung ist? – fragt er. Die Raupe stirb nicht, sie verwandelt sich in einen wunderschönen Schmetterling. Verstehst du? Es geht immer weiter. Das Leben ist nicht einfach zu Ende, es verändert sich."
Fordításban: Tudtad, hogy a pillangó az átváltozás jelképe? – kérdezte. A hernyó nem hal meg, hanem átváltozik egy csodálatos pillangóvá. Érted? Minden megy tovább. Az élet nem ér egyszerűen véget, csupán megváltozik.
A fenti idézet az Anne Hertz név mögött megbújó szerzőpáros egyik regényében, a Goldstück című kötetben olvasható. Könnyed, érdekes olvasmány, amelyben itt-ott nagy igazságokat is elrejtettek az írónők. A történet egy fiatal lányról szól, aki hibát hibára halmoz, elégedetlen mindennel. Maike élete maga a katasztrófa, sem a szerelemben, sem a tanulmányaiban, sem a munkájában nem tud sikeres lenni. Unokatestvére, Kiki szerint azonban csodálatos élete lehetne, csak valóban akarnia kellene. Nem szeretném a könyv történéseit aprólékosan részletezni, a szálak csak úgy össze-vissza gabalyodnak benne, mígnem Maike élete egy igazi „Wunschkonzert” lesz.
Egy könyv arról, hogy minden fejben dől el. Mert eldönthetjük. Mi. Kizárólag mi határozhatjuk el, hogy mit szeretnénk. És kizárólag mi tudunk érte érdemben küzdeni. Van egy álmom. Akarom. Elképzelem, milyen lenne. Teszek érte. Ha nem elég, akkor újra teszek érte. Mindaddig, amíg nem sikerül.
Az említett regény főhőse kapott egy könyvet ajándékba az unokatestvérétől. Egy üres könyvet. Arra a kérdésre, hogy miért is üresek a lapok, azt a választ kapta, hogy neki kell teleírnia. Kívánságokkal. Persze van néhány alapszabály.
1.Ne írj tagadó mondatot; nem szerepelhetnek a kívánságban a „nem” és a „ne” szavak! Kizárólag pozitív dolgot lehet kívánni.
2.A kívánságnak pontosnak kell lennie, ne legyenek benne így vagy úgy értelmezhető szavak, tehát a „jó” fizetés például nem pontos kifejezés.
3.Ha leírtuk a pontos kívánságot, utána szánjunk pár percet arra, hogy vizualizáljuk. Vajon, ha a leírtak teljesülnének, akkor abban a pillanatban hogyan éreznénk magunkat, mit gondolnánk. Végső soron tehát képzeljük el azt, amikor az általunk leírtak valóra válnak.
4.Utolsó pontként, de talán a legfontosabbként említsük meg, hogy persze mindezért tennünk is kell. Végletes példa, de tegyük fel, hogy szép nagy betűkkel belekörmöljük a füzetünkbe, hogy a lottóötöst akarjuk megnyerni. Ezzel főképp akkor van probléma, ha még csak egy lottószelvényt sem veszünk. Valljuk be őszintén, ez esetben még a csoda sem nagyon segítene. (A lottónyeremény azért kicsit elrugaszkodott példa volt – nem biztos, hogy ezt kellene az első lapra felvésnünk.)
A könyvnek hála készítettem három kívánságfüzetet, ebből kettő már gazdára is talált. Bízom benne, hogy nem fognak üresen árválkodni a sorok és reményeim szerint minden benne szereplő óhaj valóra válik. Persze én is belekezdtem a saját kívánságkönyvem írásába – és örömmel jelenthetem, az első mondat kipipálva.
Lehet hinni vagy sem az ilyen trükkökben. Azonban, ha George Bernard Shaw szavaira gondolok, talán nem is balgaság a fenti eszmefuttatás és akár még egy ilyen kis füzetke sem.
„Az emberek mindig a körülményeket okolják azért, amit az életben elérnek. Én nem hiszek a körülményekben. Azok az emberek, akik boldogulnak ebben a világban, olyanok, hogy reggel felkelnek és megkeresik azokat a körülményeket, amelyekre szükségük van. Ha nem találnak ilyet, megteremtik őket.” /George Bernard Shaw/
