Ma kettő születésnapot ünnepelek. Egyszer egy 25-et, másrészt egy elsőt. Előbbi rám vonatkozik, utóbbi a "gyerekemre", a Grüezi blogra. Egy évvel ezelőtt ilyenkor bőszen olvasgattam mindenféle cikket és instrukciót egy internetes napló létrehozásával kapcsolatban, oktatóvideókat nézegettem és kattogott a kerék a fejemben, hogy akkor mit is akarok, hogy is legyen, mi legyen a "neve a gyereknek", milyen legyen, miről írjak. Aztán az este-éjszaka folyamán egy vacsorafőzést is beiktatva elkészült. Igaz ugyan, hogy az első bejegyzés 22-én éjfél után került ki, de a blog 21-én született meg. Azóta megszámlálhatatlanul sok klassz dolgot hozott az életembe.
Az 1. születésnap alkalmából egy ajándékkal leptem meg magam. Egy szimpla kis dunsztos üvegbe néhány papírfecnit dobtam. Hogy miért érdekes ez, és miért lehet ez ajándék? Mert különleges gondolatok, emlékek, vélemények vannak ezeken a papírfecniken. Azoktól, akik olvassák a Grüezi-t. Néhányan írtatok a bloggal vagy egy-egy bejegyzéssel kapcsolatban - visszapörgetve az üzeneteimet, ezeket szépen feljegyeztem magamnak. A kis cédulákat az üvegbe tettem - emlékeztet arra, hogy szeretek írni és néhányan olvasni is szeretitek. Ha soha, egyetlen visszajelzést sem kaptam volna, talán nem lenne most ez a szülinap és nem "körmölnék" ide mindenfélét.
Mozgalmas egy év volt, minden tekintetben. Tavaly ilyenkor Svájcban voltam már, idén meg újra a szülőfalumban töltöm a nyarat. Néha azt gondolom, visszalépés. Közben meg a napnál is világosabb, hogy haza kellett jönnöm egy időre. Viszont a nyüzsgés nagyon hiányzik, a vidéki lét csendjébe-nyugalmába néha beleőrülök.
Ja, és ma még egy dologgal leptem meg magam. Melanie barátnőmtől kaptam tavasszal egy kívánságbabot - eddig nem ültettem el, vártam. Fogalmam sincsen, hogy mire. Egyszerűen nem volt itt az ideje. De ma megtörtént. Nagyon várom, hogy kihajtson; gyönyörű lesz, ez biztos. Szeretettel adták és én is szeretettel fogom gondozni.
Ha már nosztalgia, akkor íme egy kis blog-múltidézés. Egy évvel ezelőtt így indultunk:
"Ha messze mész,
ha messze mész -
mit elhagytál,
végig elkísér.
Az út kanyarog
szerteszét -
a vége megtalálja
majd az elejét."
